Mérték Médiaelemző

Nagy nap a mai. Felvirradt a sajtószabadság napja. Igaz, csak átmenetileg. Polyák Gábor bejegyzése.

Azzal, hogy Áder János köztársasági elnök nem hirdette ki a médiatörvények módosítását, az Alkotmánybíróság tavaly decemberi döntése alapján a mai nappal a médiatörvények hatálya alól teljesen kikerülnek a nyomtatott és az online sajtótermékek. Ez nem csak az olyan zűrös rendelkezéseket érinti, mint az emberi méltóság védelme vagy a gyűlöletkeltés tilalma, hanem például a sajtó-helyreigazítást is. Paradicsomi állapot, bár csak első pillantásra. Az Alkotmánybíróság hoffmannrózsai baltája ugyanis vitte a forrásvédelmet, az interjú visszavonására vonatkozó garanciákat, az újságírókat a munkájukhoz kapcsolódó jogsértések alól mentesítő kivételt. Totális és vad sajtószabadság, amihez azért jól jönne egy kis jogbiztonság. Ez az állapot addig marad fenn, amíg az Országgyűlés újra el nem fogadja a médiatörvény módosítását. Ami akár heteket is jelenthet.

Megszűnik továbbá a média- és hírközlési biztos, úgy, ahogy van. A jogalkotó ugyan megtett mindent Bodonovich Jenő jólétéért, ő pár napig legalábbis mégis munkanélküli lesz. Vajon az ő hiányára hogy reagál a médiarendszer? Jön az összeomlás, vagy legalábbis elburjánzik a bűn? Persze a médiabiztos hiánya csak akkor kelthetne bármilyen feltűnést, ha eddig észrevettük volna a létezését. És ezzel a hiánnyal is csak néhány napig kell együttélnünk.

Áder köztársasági elnök úr tehát olyan mértékben gáncsolja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kibontakozását, amire valószínűleg nem is számított. Idő kérdése, és azt is megtanulja, hogy a jogalkotás során elkövetett eljárási hiba bizony alkotmánysértés, és azt nem az Országgyűlésnek, hanem az Alkotmánybíróságnak kell orvosolnia.

A médiatörvény-módosítás egyik pontja válasz Szabó Máté alapjogi biztos alkotmánybírósági indítványára. Bár az indítvány nyilván nem erre irányult, a végeredmény mégis az lett, hogy a jogalkotó a kilenc éven túl is, adott esetben örök időkre bebetonozta a Médiatanács jelenlegi elnökét. A médiatörvény módosítása pedig annak ellenére nem foglalkozott a médiahatóság függetlenségével, hogy a kérdés az Európa Tanács legutóbbi javaslatai között is hangsúlyosan megjelenik. Polyák Gábor írása.

Szabó Máté alapjogi biztos indítványa nem sikerült jól. Miközben az indoklás azzal kezdődik, hogy az alapjogi biztoshoz érkező civil beadványok szerint a médiaszabályozás nem zárja ki "a kétharmados kormánytöbbség meghatározó befolyását a Médiatanácsra és azon keresztül a sajtóra, ezzel pedig alkotmányellenesen korlátozza a szólás és a sajtó szabadságát", aközben maga az érvelés ezzel gyakorlatilag nem foglalkozik. Az indítvány egy alapvetően jogtechnikai problémára szűkíti a Médiatanács függetlenségének kérdését. Az alapjogi biztos szerint a szabályozás legnagyobb baja, hogy "addig, amíg a Médiatanács elnökét az Országgyűlés nem választja meg kétharmados többséggel lényegében két elnöke lesz a Hatóságnak és emiatt - nem teljes jogkörben - magának a Médiatanácsnak is". Engem meggyőz az indoklása arról, hogy ez tényleg így van, és azt is elfogadom, hogy ez nem tesz jót a jogbiztonságnak, csak nem nagyon hoz lázba. Ha 2019-ig egyébként a médiaszabályozás alapjaiban nem változik, tőlem öt elnök is lehet.

A közterületi reklámpiacon jelentős szereplő Publimont Kft. nemrégiben nyilvánosságra került pénzügyi adatai ráirányították a figyelmet a köztéri reklámpiacra. Érdemes elgondolkozni azon a fejleményen, hogy az állami reklámköltés egyik fő csatornája nem a tartalmat előállító médiavállalatoknál hasznosul, hanem csak marketingkommunikációs célokat szolgál. Urbán Ágnes írása.

Néhány hete jelent meg egy cikk az [origo] hírportálon arról, hogy a Nyerges Zsolt és Simicska Lajos tulajdonában lévő Publimont Kft., a közterületi reklámpiac egyik jelentős szereplője, több mint 1 milliárdos osztalékot fizetett ki a tulajdonosainak. A hír összegszerűségében nem falrengető, megszokhattuk, hogy az üzleti életben jelentős összegek forognak, nem véletlen azonban, hogy a cikk sokak érdeklődését felkeltette.

A Magyar Reklámszövetség adataiból tudjuk, hogy a magyarországi reklámköltés 2011-ben 151 milliárd forint volt, ebből 15 milliárdot a közterület piac ért el. A 10 százalékos részesedéssel a közterület a magyar reklámpiac negyedik legnagyobb szereplője a televízió, a sajtó és az internet után, de messze megelőzve az 5 százalék alatt maradó rádiós szektort. Ami a közterületi piac alakulását illeti, az MRSZ oldalán publikált hír szerint a szektor 2011-ben 7,6 százalékos növekedést ért el, ami a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében mindenképpen szép eredmény, mondhatjuk, hogy a közterület jól teljesített az elmúlt évben.

A Mérték Médiaelemző Műhely által szervezett Sajtószabadság Café következő témája a médiatudatosság kérdésköre, meghívott vendégei: Bényei Judit (tanár, szociológus MOME) Gyarmathy Éva (pszichológus, az MTA Pszichológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa) Bajomi Lázár Péter (médiakutató) és az NMHH egy munkatársa. Nagy Krisztina írása.

Egy beszélgetés sokféleképpen elkezdhető. A következő, május 14-re szervezett Sajtószabadság Café, igazodva a választott témához a virtuális térben kezdődik, ezzel az írással. Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogyan kerül a médiaoktatás egy sajtószabadságról szóló beszélgetés-sorozatba, miért fontos a médiaoktatásról a médiaszabadság kontextusában is beszélni.

Kezdetben a médiaoktatáson belül a hangsúly a mozgókép formanyelvének, kifejezőeszközeinek tanításán volt, inkább a filmesztétika területéhez kapcsolódott, kevesebb szó eset a médiaismeretről. Mára a médiaoktatásban sokkal nagyobb szerepet kap a média társadalmi szerepének, működésmódjának, hatásmechanizmusának tárgyalása. A tananyagban megjelennek a médiarendszer és a politikai hatalomgyakorlás összefüggései, a diákok tanulnak például pl. a hírérték fogalmáról, a hírgyártás folyamatáról, annak fontosabb szereplőiről.

"A módosításokat nyilván nem a belátás vagy a szakmai érvek elfogadása alapozza meg, kizárólag a gazdasági kényszerhelyzet. És a kérdés végső soron az, hogy - ugyanúgy, ahogy a gazdaságpolitikában - a médiaszabályozásban is feladja-e a kormányzat az unortodox megközelítést, és visszatér-e az egyetlen lehetséges kiindulóponthoz: a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságához, valamint a nyilvánosság tiszteletéhez." Polyák Gábor írása.

A következő hetekben várható a médiatörvények módosítására irányuló törvényjavaslat beterjesztése. Az Alkotmánybíróság május 31-ig adott határidőt a jogalkotónak arra, hogy orvosolja a mulasztásos alkotmánysértéseket. Az alkotmánybírósági határozatból - amelynek az értelmezésére irányuló kormányzati óhajt az Alkotmánybíróság végül visszautasította - következő jogalkotási kötelezettségek érintik a nyomtatott és internetes sajtótermékek médiahatósági felügyeletét, az információforrások védelmét, valamint a médiaszolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségeit. Május 31-ével szűnik meg a média- és hírközlési biztos médiával kapcsolatos eljárási lehetősége, de - az Alkotmánybíróságnak feltett kérdések alapján, az alkotmánybírósági határozatból azonban egyáltalán nem levezethető módon - úgy tűnik, ennek megmentésére a kormány szintén tehet egy kísérletet.