Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Kit érdekel másfél millió ember?

A televíziózás digitális átállásán már éppen túl lennénk, ha a 2010-ben elfogadott médiatörvény, illetve az azóta történt módosítások nem halasztották volna el a céldátumot. Nehéz követni, hogy mi történik ezen a területen, de nagyon úgy tűnik, hogy nem a szakmai előkészítés, hanem a politikusok ad-hoc irányváltásai és a lobbiérdekek diktálják a tempót. Urbán Ágnes írása.


A digitális átállás, vagyis az analóg földfelszíni műsorszórás felvátása digitálissal két okból szükségszerű. Egyrészt az analóg lekapcsolás Európai Unió által kitűzött céldátuma 2012, amit uniós tagországként Magyarországnak is teljesíteni kellene, különösen azért, mert a frekvenciák terjedésének sajátosságai miatt az egyes országok spektrum gazdálkodása valamennyi szomszédjának frekvencia használatát befolyásolja. Másrészt az elmúlt másfél évtized a mobil technológia terjedéséről és ezzel együtt a frekvenciák felértékelődéséről szólt. A mobil szolgáltatóknak mind több és több frekvenciára van szükségük a megfelelő minőségű és elérhető árú szolgáltatások nyújtásához (különösen a mobil internet esetében), a szektor további fejlődésének feltétele a szabad frekvenciasávok elérhetősége. Ehhez szükséges a rendkívül pazarló, 20. század közepi technológiára épülő analóg műsorszórás felváltása a sokkal kisebb spektrumigényű digitális műsorszórással.


A digitális átállást sokan egyszerű műszaki feladatnak tartják, valójában azonban ez egy meglehetősen összetett médiapolitikai kérdés ugyanis minden olyan háztartást érint, amelyik egyszerű szoba- vagy tetőantennával televíziózik. Az AGB Nielsen Médiakutató Kft. adatai szerint jelenleg közel 1,5 millió fő lakik olyan háztartásban, amelyik ilyen módon veszi a televíziós jelet; ők ma megelégszenek az MTV, az RTL Klub és TV2 műsorával, de ha a digitális átállás felkészületlenül éri őket, már ezeket a csatornákat sem tudják majd nézni.

4 Tovább

A közszolgálat felelőssége


A közszolgálati médiaszolgáltatók híműsorai körüli botrányok, a szervezeti reakció, a meghatározó szereplők hallgatása intézményi, strukturális problémákról árulkodnak. A közszolgálat szabályozásának egésze alkotmányos alapon és az uniós jogi követelmények alapján is erősen vitatható. Az írás a közszolgálati követelmények számonkérésének jogszabályi környezetét járja körül. Nagy Krisztina írása.

Az új médiaszabályozás alapjaiban alakította át a közszolgálati médiumok szervezetét, finanszírozását, felügyeletét. A létrejött új rendszer legjellemzőbb vonásai az átláthatatlanság, és az "olyan mintha" jellegű szabályozás, amely nem biztosít kiszámítható jogi keretet a közszolgálati médiumok működéséhez. Látszólag minden szükséges szereplő megjelenik, van Közszolgálati Kuratórium, amely gyakorolja a tulajdonosi jogokat, Közszolgálati Testület, amely a működés feletti társadalmi kontrollt hivatott biztosítani. Ugyanakkor nem ők a közszolgálati működés meghatározó szereplői. A valódi kulcsszereplők a Médiaszolgáltató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), illetve a Médiatanács és annak elnöke. A rendszerben sem a Kuratórium, sem a Közszolgálati Testület nincs jogilag szabályozott viszonyban az Alappal, pedig az Alaphoz került a közszolgálati vagyon, a gyártókapacitás, az alkalmazotti állomány.

A médiatörvény nem alakította ki a közszolgálati követelményekért való felelősség átlátható, koherens rendjét. A feladatok és hatáskörök mentén több szereplő is részese lehetne a felügyeleti tevékenységnek, de a feladatkörök és az ehhez kapcsolódó eljárási rend nincs jogilag értelmezhető módon lefektetve. Ebből következően tisztázatlan a beavatkozás mikéntje és az ehhez kapcsolódó felelősségi rend.

A szereplők, és a hozzájuk rendelt feladat- és hatáskörök vizsgálata alapján arra jutottunk, hogy a jogszabályból nem derül, kinek van cselekvési kötelezettsége, ahogy az sem világos, hogy a lehetséges szereplők közül kinek biztosan nincs cselekvési lehetősége, azaz bármi történik, vagy nem történik ellenőrzés címén, az nem a jogi rend következménye.

0 Tovább

Restaurációt?



A nagy csatazajban alig hallhatóan ugyan, de az elmúlt napokban az MSZP azzal állt elő, hogy "a Médiatanács azonnali feloszlatását, illetve paritásos alapon történő újjáalakítását követeli". A követelés első fele rendben is van, de megoldást jelenthet-e bajainkra a paritásos újjáalakítás? Polyák Gábor írása.

Láttunk már példát paritásos médiahatóságra is. Bár az ORTT emlékét jelentősen megszépíti a megszűnésével kialakult helyzet, de ettől még tény, hogy a működése nagyrészt szakmaiatlan, piacromboló és korrupt volt. Nagyszerű megalapozása az egypárti Médiatanácsnak. Ugyanakkor az is tény, hogy az ORTT szabályozása kizárta az egypárti uralmat a médiaigazgatásban. Ami a működés közben elvtelen, minden szakmai szempontot felülíró politikai alkudozásnak tűnt, innen nézve maga volt a demokratikus diskurzus. De csak innen nézve.

A Fidesz kiválóan azonosítja az egyes rendszerek legsúlyosabb hibáit, a jogalkotástól az igazságszolgáltatáson át a médiaigazgatásig. Ahelyett azonban, hogy megoldani próbálná ezeket, az adott rendszer legfőbb szervező elvévé teszi. Így lesz a törvénygyárból selejtgyár, a megyei bírósági kiskirályok helyett kézivezérelt házinyúl, és a médiaigazgatásban így lesz a pártalkukból egypárti irányítás. A még rosszabbra egyáltalán nem mentség, hogy korábban is rossz volt, és persze abból, hogy most valami rossz, nem következik, hogy korábban jó volt. Ebből az is következik, hogy a korábbi rutinok, intézmények és attitűdök restaurációja nagy valószínűséggel ismét az összeomláshoz és a mostanihoz hasonló helyzethez vezet - nem csak a médiaszabályozásban.

Meggyőződésem, hogy a Médiatanács, és főleg az óriási hatalmat koncentráló NMHH jelen formájában előzmények nélküli. Még akkor is, ha a Médiatanács tagjainak megválasztására vonatkozó hatályos szabályok szövegükben kísértetiesen hasonlítanak a rosszemlékű ötpárti médiatörvény-tervezetre. Mindkét szöveg olyan jelöltállításról rendelkezik, amelynek során a parlamenti frakciók első körben egyhangú, második körben kétharmados többséggel delegálnak jelölteket, úgy, hogy a jelölőbizottság tagjai az adott frakció létszámának megfelelő mértékű szavazattal rendelkezik. Csakhogy míg az ötpárti tervezetben az akkori erőviszonyok alapján ez éppen az MSZP-Fidesz médiaügyi koalíciót hivatott biztosítani, és mellesleg a kis pártok médiaigazgatásból való kiszorítását is megalapozta, addig ugyanez a rendelkezés a jelenlegi erőviszonyok mellett kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy a Fidesz kizárólag a saját delegáltjaival töltse fel a médiahatóságot.
0 Tovább

Miért nem hívjuk be a BBC-t?

A magyar közmédia egyre mélyebb hitelességi válságban vergődik. A személyi változások nem elegendőek, a vezetőségnek rendszerszerű válaszokkal kellene megnyugtatni az adófizetőket. Nem ártana például a mintának tekintett BBC-től szakértőket hívni és egy rendes átvilágítást végezni. Mong Attila írása.

Kezdődött a Daniel Cohn-Bendit féle hamisított riporttal, folytatódott a Lomnici-féle retusálási üggyel, hogy csak a legnagyobb botrányokat említsük, de a folyamatnak nincsen vége. Alig telik el nap anélkül, hogy a közmédia vezetőségének ne kellene magyarázkodnia kisebb nagyobb, vélt vagy valós, szándékolt vagy véletlen hibákért, védekezni a hírhamisítás vádjai ellen. Legutóbb az új alaptörvény elleni tiltakozásról szóló híradós beszámoló okozott botrányt: az élő adásban nem a több tízezres tömeget, hanem a demonstrálóktól elzárt területet, az "üres" utcát mutatták a kamerák. A híradós riporter azóta internetes mém (lásd képünket, forrás: itt) lett, az intézmény és újságírói az élcelődés céltáblái. A szakmai hibákon túl, a közmédia vezetősége kommunikációs szempontból is súlyosan félrekezelte a válságot is, (mint arra egy PR szakértő is rámutatott), ebben pedig támogatásra talált a médiahatóság és a Médiatanács részéről is. Vezetője Szalai Annamária a Hír TV-nek adott interjújában bagatellizálta az eseményeket és a bírálatokat, megoldottnak tartotta a problémákat azzal, hogy néhány vezetőt lecseréltek. A közmédia azonban immár súlyos intézményi válsággal néz szembe, a hitelességi-deficit nem egyes műsorokat, egyes újságírókat, szerkesztőségeket, hanem az egész intézményt sújtja. Ennek felismerése elengedhetetlen a továbblépéshez, a megoldást pedig intézményesen kell keresnie.

Jó (és persze rossz) nemzetközi mintákban ezen a területen sincsen hiány. Érdemes lenne például a médiahatóság és a közmédia vezetői által gyakran mintának tartott BBC egyik legnagyobb válságát és az arra adott válaszokat tanulmányozni.Mi is történt az intézménnyel?

3 Tovább

Egy elfektetett kutatás titkai - miért tiltott meg egy piaci fúziót a médiahatóság?

A Médiatanács döntése tavasszal megakadályozta két nagy európai lapkiadó vállalat, az Axel Springer és a Ringier fúzióját. A döntés megalapozására szolgáló szakhatósági állásfoglalás április óta nem került nyilvánosságra, így mi ezt most közzétesszük. Urbán Ágnes írása.

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 171. § alapján a Gazdasági Versenyhivatal köteles a Médiatanács állásfoglalását beszerezni olyan fúziós ügyekben, amelyben médiavállalatok érintettek és az összeolvadás versenyhivatali jóváhagyáshoz kötött. A Médiatanácsnak azt kell vizsgálnia, hogy az összeolvadás után is biztosított-e a sokszínű tájékozódás joga, és amennyiben megítélése szerint sérül ez a jog, akkor a testület megtagadhatja a szakhatósági hozzájárulást.

Miután a törvény szerint a Médiatanács hozzájárulására a már folyamatban lévő fúziós kérelmekhez is szükség volt, így az Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) szakhatósági állásfoglalás készített a Ringier és az Axel Springer magyarországi leányvállalatainak összefonódásáról.. A Médiatanács a szakhatósági állásfoglalás alapján elutasította a fúziós kérelmet, így egy hozzávetőleg 36 milliárd forint értékű összeolvadást akadályozott meg.

Magáról a szakhatósági állásfoglalásról eddig nem sokat tudhattunk, hiszen a Médiatanács nem érezte fontosnak, hogy nyilvánosságra kerüljön a dokumentum. A testület 2011. április 14-i ülésének jegyzőkönyvéből kiderül, hogy első napirendi pontként tárgyalta a kérdést, a testület egyik tagja, Koltay András "elírási észrevételeket tett" az anyaggal kapcsolatban (magyarul stilisztikai hibákat észrevételezett), majd a Médiatanács egyhangúan elfogadta az állásfoglalást. A Médiatanács döntésével tehát vita és ellenszavazat nélkül kimondta, hogy az összeolvadás akadályozná a sokszínű tájékozódást, de a jelek szerint senkit nem zavart, hogy elmaradt a sokszínű tájékozódás jogának definiálása és nem tudható, hogy a sokszínűséget hogy kell mérni.

0 Tovább

Mérték Médiaelemző

blogavatar

Posztok a médiáról.

Utolsó kommentek