Mérték Médiaelemző

A médiatörvények alkotmányellenességét több ponton megállapító alkotmánybírósági határozat összességében nem lelkesíti a médiaszabadság védelmezőit. A csalódás oka alapvetően a határozat mögött meghúzódó vízió a médiáról, ami sokkal közelebb áll a médiatörvényeket elfogadó jogalkotó világképéhez, mint az 1990-es évek elejének Alkotmánybíróságáéhoz. Polyák Gábor írása.*

Az Alkotmánybíróságnak az új médiatörvényeket vizsgáló, 165/2011. (XII. 20.) AB számú határozata nem függetleníthető a médiatörvényekről folytatott politikai és szakmai vitáktól. Ebben a megközelítésben a határozat fontos cáfolata annak, hogy a szabályozás kifogástalan. Lényeges, sokak által kifogásolt pontokon állapított meg alkotmánysértéseket. A vitát azonban nem zárta le. A médiaszabályozással kapcsolatos számos kifogást egyáltalán nem vizsgált, de amiről nem döntött, arról nyilvánvalóan azt sem állította, hogy alkotmányos. A testület ugyanakkor a sajtótermékek médiahatósági ellenőrzésére vonatkozó, a sajtószabadságot legsúlyosabban korlátozó rendelkezésekkel kapcsolatban pedig a korlátozást igen széles körben megengedő döntést hozott.

Mivel európai szinten ismét határozott nyomás nehezedik a jogalkotóra, arról egyelőre nem érdemes gondolkodni, hogyan fog megváltozni a szabályozás a határozat eredményeként. Ebben az írásban azt vizsgáljuk, a médiára, a társadalmi nyilvánosságra vonatkozóan milyen elképzelések alapozzák meg az Alkotmánybíróság döntését.

Az egyén szabadsága és a köz java

E médiakép kiindulópontja, hogy "a véleményszabadság egyszerre szolgálja az egyéni autonómia kiteljesedését és a közösség oldaláról a demokratikus közvélemény megteremtésének, fenntartásának a lehetőségét", a sajtószabadság pedig "eszköz", amely "felerősíti az egyéni véleménynyilvánítás hatását, és támogatja a demokratikus közvélemény közérdekű ügyekről való tájékoztatását, a közérdekű ügyekkel kapcsolatos véleményformálást". Ebből következően a sajtószabadság "alapvető indoka (…) az egyéni véleményalkotáshoz elengedhetetlen közlések, a közérdekű információk teljességének nyilvánosságra kerülése, a 'hivatalos helyes állásponton' alapuló monopolisztikus 'közvélekedés' kialakulásának elkerülése". A határozat szerint "a társadalom mint közösség elemi érdeke, hogy a közügyekhez kapcsolódó vélemények (…) a nyilvános diskurzus részét képezzék, hiszen ez ad lehetőséget arra, hogy a társadalmi szempontból leghelyesebb, az azonosulásra alkalmas álláspont az álláspontok 'piacán', választás eredményeként születhessen meg".

A Médiatanács az elmúlt időszakban több írásunkra is reagált. A figyelem megtisztelő, még akkor is, ha a vita nem vezet egyetértésre. Ebben a bejegyzésben kísérletet teszünk arra, hogy a meglehetősen bonyolult jogi helyzet ismertetésével cáfoljuk a hatóságnak a bírságolási gyakorlattal kapcsolatos érveit. Nagy Krisztina és Polyák Gábor írása.

Ha a Médiatanács nemcsak visszautasítja, hanem érdemben is reagál a tevékenységét érintő felvetésekre, akkor talán, ha csak kis mértékben és szűk körben is, de javulhat a magyarországi nyilvánosság állapota. A médiatörvény.hu oldalon - amit egyébként "a magyar sajtószabadság és az európai hagyományokban gyökerező médiaszabályozás elkötelezett támogatói" hoztak létre, akikről az oldal alján kiderül, hogy ők maguk a Médiatanács - a névtelen szerző részletes magyarázatot ad az Összeesküvők című műsor kapcsán felmerült észrevételekre, köztük a Mérték Médiaelemző Műhely honlapján felvetett kérdésekre. Jogászok számára csemege, laikus érdeklődők számára informatív a reakció, és mindenképpen választ érdemel.

Félreértésre adott okot, hogy a döntés indoklásaként az hangzott el: "A Médiatanács a kiskorúak védelméről szóló törvényhelyek megsértését állapította meg, de ennek megsértését az új médiatörvény hatályba lépése óta még nem tapasztalta ennél a televíziónál." A nyilatkozat azt a látszatot keltette, mintha a Médiatanács elfelejtette volna korábbi két határozatát. A mostani leírás ezt a félreértést hívatott korrigálni. Az a jogi pontosság, ahogy az írás az "ismételt" jogsértés fogalmát levezeti, figyelemreméltó. Arra utal, hogy a jogértelmezésben a Médiatanács rigorózusan visszafogott kíván lenni. Az "ismételtség" esetében tehát nem általában a kiskorúak sérelmével kapcsolatban, hanem annak egyes bekezdései mentén kíván eljárni. Ez egy lehetséges, sőt a médiaszolgáltatók számára kedvező jogértelmezés.

Romlik a sajtószabadság helyzete hazánkban. Ezt nem csak a hazai jogvédő szervezetek, a médiajoggal foglalkozó tudományos szakemberek, vagy újságírók állítják, hanem két, nagy tekintélyű nemzetközi szervezet is. A hazai sajtószabadság állapota a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű nemzetközi újságíró szervezet, és a Freedom House nemzetközi civil szervezet szerint is erőteljesen romlott 2011-ben. Navratil Szonja írása.

A Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexe alapján 2010-hez képest hazánk 17 helyet esett vissza, és így 2011-ben 40. lett. A Freedom House indexe ugyan Magyarországot még 2011-ben is a sajtószabadság szempontjából szabad kategóriába sorolta, viszont a számszerű értékelés alapján egyetlen pont választ el bennünket a részben szabad kategóriától.

A Riporterek Határok Nélkül szervezete 179 országban több különböző szempont mentén értékeli a sajtószabadság helyzetét. Ilyen szempont például az újságírók elleni közvetlen, testi erőszak, vagy a sajtószabadság elleni közvetett erőszak, a cenzúra vizsgálata. A médiára nehezedő gazdasági befolyás mértékét, a jogszabályi környezet változásait és az internet szabadságának mértékét is évről-évre megvizsgálják. A kérdésekre 150 szakértő válaszol, a válaszadók között újságíró, jogász, de emberi jogi aktivista is található. Minden válasz egy előre megadott pontszámot ér, minél több pontja van egy országnak, annál rosszabb a sajtószabadság helyzete. Hazánk 2010-ben 7,5 ponttal a 23. helyen állt, majd 2011-ben 10 ponttal került a 40. helyre. A Riporterek Határok Nélkül szervezete a sajtószabadság helyzetének romlását az új médiatörvény elfogadásával magyarázza, a médiatörvény ugyanis lehetőséget ad a kormányzó pártnak a média feletti közvetlen befolyás gyakorlására.

A napokban médiahatósági dorgálásban részesült a TV2 az Összeesküvők című műsora miatt. Miért büntette a TV2-őt alig egymillió forintra a médiahatóság, amikor nagyon hasonló műsorért több százmilliós szankciót szabott ki az RTL Klubbal szemben? A két országos csatorna versenyének alakulásában komoly szerepe van a médiahatóságnak. A kiszámíthatóságra, következetességre épülő jogalkalmazói tevékenység nélkül torzulhat a piaci verseny és végső soron pont a védendő értékek szenvedhetnek csorbát. Nagy Krisztina írása

Inkább csak találgatni lehet, vajon a Médiahatóság miért állapított meg csupán 1 millió forint körüli bírságot a TV2 ősszel indult új valóságshowja, az Összeesküvők c. műsorban talált törvénysértések miatt. Ahogy a közleményben olvasható, a Médiatanács a csatornát a valóságshow október 3-i és 4-i műsorai miatt marasztalta el a gyermekvédelmi szabályok megsértésére hivatkozva. Az adásokat magasabb életkori kategóriába kellett volna sorolni, és csak késő este kerülhetettek volna képernyőre. A közigazgatási határozat még nem nyilvános, így a büntetés mértékének indokai sem tudhatók. Annyi azonban kiderül a Médiatanács honlapjáról, hogy a büntetés kiszabását megelőző héten újabb vizsgálatot rendelt el a műsor novemberi adásai miatt. Úgy tűnik tehát, hogy ebben az esetben is magával a formátummal, illetve a valóságshow szerkesztési elveivel, konkrét gyakorlatával van probléma, és nem pusztán egy-két jelenettel. Ezt támasztja alá, hogy a ValóVilág barométer mellett, a Médiatanács honlapján már a műsor indulásától kezdve működött az Összeesküvők barométer is, amely hétről-hétre jelezte a műsorban megjelenő gyerekekre káros elemek előfordulási gyakoriságát.

A büntetés különösen az RTL ValóVilág 4. szériájáért kiszabott közel 300 milliós szankció miatt szorul magyarázatra, amelyet a Médiatanács három határozatban állapított meg, nagyrészt ugyancsak a gyermekvédelmi szabályok megsértése miatt tavaly május és július között. Az óriási büntetés miatt dönthetett úgy az RTL vezetése, hogy a VV5 napi bejelentkezéseit már nem a koraesti műsorsávban, hanem a gyermekvédelmi szabályok szerint vízválasztó 21 óra után sugározza. Ehhez az összeghez képest a TV2-vel szemben kiszabott 1 millió forintos büntetés aránytalanul kevésnek tűnik. A két műsor mélyebb tartalomelemzése nélkül nyilvánvalóan nehéz összehasonlítani az előforduló törvénysértések súlyát, és így a kiszabott büntetéseket is. Kiindulópontként szolgálhat a Médiatanács honlapján elérhető barométer, amelyből kiderül, hogy az Összeesküvőkben kevesebb a trágárság, és alkoholfogyasztás, de a szexualitás tematizálása, illetve a meztelenség bizonyos heteken többször fordult elő, mint a VV4-ben. Ezen nincs is oly sok csodálkoznivaló, hiszen a műsor vállalt célja a párképzés, sőt az ásó, kapa, nagyharang, ahol az oltárhoz vezető utat a nyilvánosság teljes bevonásával tették meg a szereplők.

Ezekben a napokban éppen a tv2 kap leckét abból, hogy nem lehet a régi módon dolgozni: a közösségi média egyszerre óriási lehetőség a hagyományos médiának, de nagy kihívás is. Mong Attila írása.

Régen az elégedetlen tévénézők, rádióhallgatók, újságolvasók számára csak az olvasói levelek, az ügyfélszolgálatok, a betelefonálás adódott egyedüli lehetőségként akkor, ha elégedetlenek voltak valamelyik műsorszámmal, mondjuk például az egyik híradós riporttal. A tömegkommunikáció, az információáramlás sémája legalább olyan egyszerű volt, mint a visszacsatolásé: szomorúan egyirányú és szomorúan elitista. A közösségi média megjelenése azonban furcsa új fegyvert adott az újságírók kezébe: ez a puska ugyanis visszafelé is elsülhet.

A twitter, a Facebook és az egyéb közösségi média eszközök kiválóak arra, hogy az újságírók érdekes ötletekhez, tippekhez, ellenőrzésre érdemes friss információkhoz, esetleg egy az egyben közölhető hírekhez jussanak, illetve valóságos kincsesbányát jelentenek a "research"-höz, emberek, kapcsolatok, ügyek feltérképezéséhez. A fegyver azonban ott villog a közönség kezében is, az emberek ráadásul legalább annyira, sőt sokszor jobban kezelik ezt a médiumot, mint a hivatásosok. Vicces látni, hogy a nagy cégek hogyan csetlenek-botlanak ezen a terepen a hatalmas PR- és marketing költségvetéseik ellenére (itt van például egy tanulságos kis gyűjtemény), a legviccesebb azonban az, amikor a kommunikáció felkent apostolai sétálnak be a csapdába.

Most éppen a tv2 küzd ezzel és nem nagyon látszik, hogy sikerülne nekik néhány egyszerű mondattal és gesztussal kikeveredni a botrányból. Minden azzal kezdődött, hogy a Tények ugyan beszámolt az Educatio 2012 kiállításról, a riportból azonban kimaradt az, hogy diákok egy csoportja is tiltakozott ugyanott, nem számoltak be arról, hogy a diákok beléfojtották a szót az Oktatási Hivatal beszédre készülő vezetőjébe. Ez idáig "csak" egy szakmai hiba, ami egyrészt egy belső szerkesztőségi vizsgálatot mindenképpen érdemel (remélhetőleg megvolt), de a dolognak itt még a "régi" média világában sem lett volna szabad megállnia, hát még a közösségi média által szabdalt új korszakban.