Az új Nemzeti Alaptanterv tervezetében a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt kap a médiaismeret oktatása, a javaslat bővíti a médiaértés tanításának intézményes kereteit. Mi az állam szerepe és feladata a médiaértés fejlesztése területén, mely állami szereplő tudja ellátni ezt a komplex, sok tárcát érintő feladatot? Nagy Krisztina írása.

„Meg kell szabadulnunk attól a rossz szokásunktól, hogy azon törjük a fejünket, mit művel a média az emberekkel, ehelyett azt a kérdést kell feltennünk magunknak: mit kezdenek az emberek a médiával” (James D. Halloran, 1970)

Folytatva az idézetben megkezdett gondolatot, a médiapedagógia alapkérdése: mit kezd a gyerek a saját médiakörnyezetével, mire használja a médiatartalmakat, hogyan építi be formálódó világképébe a médiaüzeneteket, és hogyan vesznek részt ebben a körülötte lévő felnőttek, elsősorban a szülők és természetesen a pedagógusok. Ezek nem szűken médiaoktatási kérdések, válaszokat az oktatáspolitika tágabb összefüggései adhatnak. Az a médiakörnyezet, amelyben a gyerekek ma felnőnek, összetett, sokrétegű, széles lehetőségeket kínál, de veszélyeket is rejt magában. Sokféle médium, sokféle műfajban, sokféle kifejezési eszközzel, sokféle közönségnek kínál sokféle tartalmat. Jellemző a gyors változás, a tartalomkínálatot erősen befolyásoló gazdasági, piaci megfontolások működése, és a tartalomkontroll lehetőségének rohamos szűkülése. Az országhatárokon átívelő médiakínálatban a professzionális tartalom mellett egyre erőteljesebb a felhasználói tartalom megjelenése, a globális méretű társadalmi kapcsolati hálózatok kialakulása. A médiakörnyezet változása a médiahasználati szokásokban is gyökeres változásokat idézett elő. Egyre nő a mobil médiahasználat, jellemzővé válik a multitasking (egyszerre több médium használata), a virtuális terek benépesülése, a virtualitásban kialakuló új kommunikációs nyelv, viselkedési kultúra.

A változás az iskolán kívül zajlik, de eredménye nem áll meg az iskola (és az óvoda) kapujában. A ma oktatáspolitikájának talán legnagyobb kihívása a gyerekek iskolában és iskolán kívül szerzett ismereteinek összekapcsolása, összhangjának megteremtése, az ismeret- és értékközvetítésben az iskola szerepének újragondolása.

Ebben a folyamatban kiemelt szerepe lehet a médiaoktatásnak, azzal, hogy egy olyan csatornát kínál a pedagógus és a diák között, amelyen a diákok szívesen kommunikálnak, és amely akár más tantárgyak számára is használható eszközöket, módszereket biztosít az ismeretátadáshoz.
A médiaismeret korábban a mozgókép (filmes nyelv) oktatás hangsúlya miatt a vizuális kultúra oktatásának részeként szerepelt. A Nat mostani tervezében az oktatási rendszerben elfoglalt helye nem változott, továbbra is a művészetek között szerepel. Pedig mára a hangsúly eltolódott a média társadalmi funkciójának tanítása irányába, ahogy a tervezet is fogalmaz: a médiaértés-fejlesztés célja hogy a „tanulók tájékozódni és választani tudjanak a hagyományos és az új médiumok teremtette nyilvánosságában, esélyt adva arra, hogy értő, kritikus, egyenrangú résztvevői lehessenek az új társadalmi színtereken zajló érintkezésnek. A médiademokrácia felelős állampolgárainak médiaműveltséggel (is) rendelkezniük kell.” Ez a hangsúlyeltolódás azonban nem járt a tárgy helyének módosulásával, nem került át az ember és társadalom témakörbe, de a más területekkel való szoros kapcsolatát (pl. társadalomismeret, anyanyelvi kultúra) a tervezet kiemeli.

A tervezetben néhány új elem mindenképpen említésre méltó. Egyrészt jó hír, hogy a tárgy megjelenik az alsóbb korosztályokban is. Eddig ugyanis a média tantárgy csak hetedik osztálytól szerepelt a Nat-ban, most viszont már az alsó tagozat tantárgyai között is megjelenik. Ugyancsak fontos – reakcióként a gyerekek médiahasználati szokásainak átalakulására – az új média erőteljesebb szerepeltetése a tananyagban. Ennek jelentőségét igazolják azok a kutatási eredmények, amelyek szerint a magyar gyerekek internet-használatát jellemző digitális írástudás minőségi mutatói az uniós átlag alatti szinten van, miközben a használat mennyisége meghaladja az európai átlagot.

Az új média, az interaktivitás, az újfajta online közösségi terek megjelenése a tananyag újragondolását tette szükségessé. Az audiovizuális nyelv elsajátítása mellett kiemelt hangsúlyt kap az információhoz való hozzáféréshez, az értelmezéshez, az elhelyezéshez és az átalakításhoz kapcsolódó készségek fejlesztése. Mindez a társadalmi közegben való mozgás szempontjából is új helyzetet teremt, az ehhez kapcsolódó szokások, normák, felelősségi kérdések tudatosítása, elsajátítása ugyancsak a terület részévé válhat.

A tervezet hangsúlyozza, hogy a célokat a különböző korosztályok életkori sajátosságainak figyelembe vételével, a tevékenység-központú, kreatív médiapedagógia eszközeivel tartja elérhetőnek. Ezt élménygazdag helyzetekben, játékos, és alkotó módszerekkel önálló és csoportosan végezhető kreatív gyakorlatokkal lehet megvalósítani.

Az elmúlt tíz évben ugyan született néhány tankönyv, de a tananyag és a tanításhoz szükséges audiovizuális segédanyagok területén komoly lemaradások vannak. A Nat-ban vázolt célok realizálásához ezért érdemi tananyagfejlesztésre lesz szükség. Az elméleti háttér kidolgozásában és az anyagi források biztosításában az oktatáspolitika mellett az audiovizuális médiapolitikát működtető állami szervezet felé is megfogalmazható elvárás. A médiatörvény nevesíti a médiahatóság feladatkörei között a médiaműveltség, médiatudatosság fejlesztését, azonban egyelőre a Médiatanácsnak ezen a területen jelentős szerepvállalása nem tapasztalható. Az oktatási és az audiovizuális politikán kívül a médiaműveltség fejlesztésében szerepet kell kapnia a szociális és az egészségügyi szférának is. Külföldi kutatási eredmények azt jelzik, hogy a médiatudatosság állapota kihat a gyerekek egészségügyi fejlődésére, és azt is, hogy a médiaismeret képes a szociális különbségek enyhítésére.

A téma fontosságát jelzi, hogy az Európai Unióban is kiemelt területként kezelődik a médiaműveltség, az elmúlt években számos olyan dokumentum született, amely a médiaértést nem pusztán gyermekvédelmi logikában kezeli, hanem hangsúlyozza, hogy az a demokrácia minőségének fontos alakítója is. Azaz a médiaműveltség nem pusztán a kritikus tévézést és internet-használatot jelenti, hanem az önmagáért felelősséget vállalni tudó, a közösségi együttélésre képes személyiséggé válás egyik fontos eszköze.