Mérték Médiaelemző

A Mérték Médiaelemző Műhely által szervezett Sajtószabadság Café következő témája a médiatudatosság kérdésköre, meghívott vendégei: Bényei Judit (tanár, szociológus MOME) Gyarmathy Éva (pszichológus, az MTA Pszichológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa) Bajomi Lázár Péter (médiakutató) és az NMHH egy munkatársa. Nagy Krisztina írása.

Egy beszélgetés sokféleképpen elkezdhető. A következő, május 14-re szervezett Sajtószabadság Café, igazodva a választott témához a virtuális térben kezdődik, ezzel az írással. Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogyan kerül a médiaoktatás egy sajtószabadságról szóló beszélgetés-sorozatba, miért fontos a médiaoktatásról a médiaszabadság kontextusában is beszélni.

Kezdetben a médiaoktatáson belül a hangsúly a mozgókép formanyelvének, kifejezőeszközeinek tanításán volt, inkább a filmesztétika területéhez kapcsolódott, kevesebb szó eset a médiaismeretről. Mára a médiaoktatásban sokkal nagyobb szerepet kap a média társadalmi szerepének, működésmódjának, hatásmechanizmusának tárgyalása. A tananyagban megjelennek a médiarendszer és a politikai hatalomgyakorlás összefüggései, a diákok tanulnak például pl. a hírérték fogalmáról, a hírgyártás folyamatáról, annak fontosabb szereplőiről.

Az új Nemzeti Alaptanterv tervezetében a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt kap a médiaismeret oktatása, a javaslat bővíti a médiaértés tanításának intézményes kereteit. Mi az állam szerepe és feladata a médiaértés fejlesztése területén, mely állami szereplő tudja ellátni ezt a komplex, sok tárcát érintő feladatot? Nagy Krisztina írása.

"Meg kell szabadulnunk attól a rossz szokásunktól, hogy azon törjük a fejünket, mit művel a média az emberekkel, ehelyett azt a kérdést kell feltennünk magunknak: mit kezdenek az emberek a médiával" (James D. Halloran, 1970)

Folytatva az idézetben megkezdett gondolatot, a médiapedagógia alapkérdése: mit kezd a gyerek a saját médiakörnyezetével, mire használja a médiatartalmakat, hogyan építi be formálódó világképébe a médiaüzeneteket, és hogyan vesznek részt ebben a körülötte lévő felnőttek, elsősorban a szülők és természetesen a pedagógusok. Ezek nem szűken médiaoktatási kérdések, válaszokat az oktatáspolitika tágabb összefüggései adhatnak. Az a médiakörnyezet, amelyben a gyerekek ma felnőnek, összetett, sokrétegű, széles lehetőségeket kínál, de veszélyeket is rejt magában. Sokféle médium, sokféle műfajban, sokféle kifejezési eszközzel, sokféle közönségnek kínál sokféle tartalmat. Jellemző a gyors változás, a tartalomkínálatot erősen befolyásoló gazdasági, piaci megfontolások működése, és a tartalomkontroll lehetőségének rohamos szűkülése. Az országhatárokon átívelő médiakínálatban a professzionális tartalom mellett egyre erőteljesebb a felhasználói tartalom megjelenése, a globális méretű társadalmi kapcsolati hálózatok kialakulása. A médiakörnyezet változása a médiahasználati szokásokban is gyökeres változásokat idézett elő. Egyre nő a mobil médiahasználat, jellemzővé válik a multitasking (egyszerre több médium használata), a virtuális terek benépesülése, a virtualitásban kialakuló új kommunikációs nyelv, viselkedési kultúra.

A változás az iskolán kívül zajlik, de eredménye nem áll meg az iskola (és az óvoda) kapujában. A ma oktatáspolitikájának talán legnagyobb kihívása a gyerekek iskolában és iskolán kívül szerzett ismereteinek összekapcsolása, összhangjának megteremtése, az ismeret- és értékközvetítésben az iskola szerepének újragondolása.