Mérték Médiaelemző

Nagy nap a mai. Felvirradt a sajtószabadság napja. Igaz, csak átmenetileg. Polyák Gábor bejegyzése.

Azzal, hogy Áder János köztársasági elnök nem hirdette ki a médiatörvények módosítását, az Alkotmánybíróság tavaly decemberi döntése alapján a mai nappal a médiatörvények hatálya alól teljesen kikerülnek a nyomtatott és az online sajtótermékek. Ez nem csak az olyan zűrös rendelkezéseket érinti, mint az emberi méltóság védelme vagy a gyűlöletkeltés tilalma, hanem például a sajtó-helyreigazítást is. Paradicsomi állapot, bár csak első pillantásra. Az Alkotmánybíróság hoffmannrózsai baltája ugyanis vitte a forrásvédelmet, az interjú visszavonására vonatkozó garanciákat, az újságírókat a munkájukhoz kapcsolódó jogsértések alól mentesítő kivételt. Totális és vad sajtószabadság, amihez azért jól jönne egy kis jogbiztonság. Ez az állapot addig marad fenn, amíg az Országgyűlés újra el nem fogadja a médiatörvény módosítását. Ami akár heteket is jelenthet.

Megszűnik továbbá a média- és hírközlési biztos, úgy, ahogy van. A jogalkotó ugyan megtett mindent Bodonovich Jenő jólétéért, ő pár napig legalábbis mégis munkanélküli lesz. Vajon az ő hiányára hogy reagál a médiarendszer? Jön az összeomlás, vagy legalábbis elburjánzik a bűn? Persze a médiabiztos hiánya csak akkor kelthetne bármilyen feltűnést, ha eddig észrevettük volna a létezését. És ezzel a hiánnyal is csak néhány napig kell együttélnünk.

Áder köztársasági elnök úr tehát olyan mértékben gáncsolja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kibontakozását, amire valószínűleg nem is számított. Idő kérdése, és azt is megtanulja, hogy a jogalkotás során elkövetett eljárási hiba bizony alkotmánysértés, és azt nem az Országgyűlésnek, hanem az Alkotmánybíróságnak kell orvosolnia.

A médiatörvény-módosítás egyik pontja válasz Szabó Máté alapjogi biztos alkotmánybírósági indítványára. Bár az indítvány nyilván nem erre irányult, a végeredmény mégis az lett, hogy a jogalkotó a kilenc éven túl is, adott esetben örök időkre bebetonozta a Médiatanács jelenlegi elnökét. A médiatörvény módosítása pedig annak ellenére nem foglalkozott a médiahatóság függetlenségével, hogy a kérdés az Európa Tanács legutóbbi javaslatai között is hangsúlyosan megjelenik. Polyák Gábor írása.

Szabó Máté alapjogi biztos indítványa nem sikerült jól. Miközben az indoklás azzal kezdődik, hogy az alapjogi biztoshoz érkező civil beadványok szerint a médiaszabályozás nem zárja ki "a kétharmados kormánytöbbség meghatározó befolyását a Médiatanácsra és azon keresztül a sajtóra, ezzel pedig alkotmányellenesen korlátozza a szólás és a sajtó szabadságát", aközben maga az érvelés ezzel gyakorlatilag nem foglalkozik. Az indítvány egy alapvetően jogtechnikai problémára szűkíti a Médiatanács függetlenségének kérdését. Az alapjogi biztos szerint a szabályozás legnagyobb baja, hogy "addig, amíg a Médiatanács elnökét az Országgyűlés nem választja meg kétharmados többséggel lényegében két elnöke lesz a Hatóságnak és emiatt - nem teljes jogkörben - magának a Médiatanácsnak is". Engem meggyőz az indoklása arról, hogy ez tényleg így van, és azt is elfogadom, hogy ez nem tesz jót a jogbiztonságnak, csak nem nagyon hoz lázba. Ha 2019-ig egyébként a médiaszabályozás alapjaiban nem változik, tőlem öt elnök is lehet.

"A módosításokat nyilván nem a belátás vagy a szakmai érvek elfogadása alapozza meg, kizárólag a gazdasági kényszerhelyzet. És a kérdés végső soron az, hogy - ugyanúgy, ahogy a gazdaságpolitikában - a médiaszabályozásban is feladja-e a kormányzat az unortodox megközelítést, és visszatér-e az egyetlen lehetséges kiindulóponthoz: a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságához, valamint a nyilvánosság tiszteletéhez." Polyák Gábor írása.

A következő hetekben várható a médiatörvények módosítására irányuló törvényjavaslat beterjesztése. Az Alkotmánybíróság május 31-ig adott határidőt a jogalkotónak arra, hogy orvosolja a mulasztásos alkotmánysértéseket. Az alkotmánybírósági határozatból - amelynek az értelmezésére irányuló kormányzati óhajt az Alkotmánybíróság végül visszautasította - következő jogalkotási kötelezettségek érintik a nyomtatott és internetes sajtótermékek médiahatósági felügyeletét, az információforrások védelmét, valamint a médiaszolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségeit. Május 31-ével szűnik meg a média- és hírközlési biztos médiával kapcsolatos eljárási lehetősége, de - az Alkotmánybíróságnak feltett kérdések alapján, az alkotmánybírósági határozatból azonban egyáltalán nem levezethető módon - úgy tűnik, ennek megmentésére a kormány szintén tehet egy kísérletet.

A Médiatanács az elmúlt időszakban több írásunkra is reagált. A figyelem megtisztelő, még akkor is, ha a vita nem vezet egyetértésre. Ebben a bejegyzésben kísérletet teszünk arra, hogy a meglehetősen bonyolult jogi helyzet ismertetésével cáfoljuk a hatóságnak a bírságolási gyakorlattal kapcsolatos érveit. Nagy Krisztina és Polyák Gábor írása.

Ha a Médiatanács nemcsak visszautasítja, hanem érdemben is reagál a tevékenységét érintő felvetésekre, akkor talán, ha csak kis mértékben és szűk körben is, de javulhat a magyarországi nyilvánosság állapota. A médiatörvény.hu oldalon - amit egyébként "a magyar sajtószabadság és az európai hagyományokban gyökerező médiaszabályozás elkötelezett támogatói" hoztak létre, akikről az oldal alján kiderül, hogy ők maguk a Médiatanács - a névtelen szerző részletes magyarázatot ad az Összeesküvők című műsor kapcsán felmerült észrevételekre, köztük a Mérték Médiaelemző Műhely honlapján felvetett kérdésekre. Jogászok számára csemege, laikus érdeklődők számára informatív a reakció, és mindenképpen választ érdemel.

Félreértésre adott okot, hogy a döntés indoklásaként az hangzott el: "A Médiatanács a kiskorúak védelméről szóló törvényhelyek megsértését állapította meg, de ennek megsértését az új médiatörvény hatályba lépése óta még nem tapasztalta ennél a televíziónál." A nyilatkozat azt a látszatot keltette, mintha a Médiatanács elfelejtette volna korábbi két határozatát. A mostani leírás ezt a félreértést hívatott korrigálni. Az a jogi pontosság, ahogy az írás az "ismételt" jogsértés fogalmát levezeti, figyelemreméltó. Arra utal, hogy a jogértelmezésben a Médiatanács rigorózusan visszafogott kíván lenni. Az "ismételtség" esetében tehát nem általában a kiskorúak sérelmével kapcsolatban, hanem annak egyes bekezdései mentén kíván eljárni. Ez egy lehetséges, sőt a médiaszolgáltatók számára kedvező jogértelmezés.

Miközben a parlamenti ombudsmani rendszer a szemünk előtt sorvadozik; ma még négy biztosunk van, de két hét múlva már csak egy lesz, új szakosított ombudsman-intézménynek is örvendhetnénk. De tényleg, van okunk az örömre? Majtényi László írása.*

Először a nemzetközi színtéren nézzünk szét, azután a magyar szabályozásra vessünk egy pillantást, végül pedig a médiaombudsmanok eddigi teljesítményére.

1. Az ombudsman-irodalom legfontosabb toposzainak egyike, hogy az ombudsman a szabadság, olykor a fogyasztók jogainak a védelmezője, a polgárok érdekében működő házőrző, jelzőkutya. Független, de nincsenek döntési jogai, vizsgálatai eredményeképpen nem határozatokat, hanem ajánlásokat bocsát ki. Az ombudsmanok rendszerint a közhatalom intézményei, de éppen a sajtó világában elterjedtek a korporatív szervek és az egyes sajtótermékek önálló ombudsmanjai is.

A világ sok országában működnek újság-, sajtó-, média ombudsmanok. Ezek az intézmények Skandináviában és sokfele másutt a világban elterjedtek. Alapvető típusa az újságombudsman (elsőként a japán Asahi Shimbum ombudsmanját szokták emlegetni 1922-ből), de az intézmény az USA-ban is általánosan bevett /Public Editor/. Az első magyarországi kisérletre pedig lásd ezen a linken. Rendszerint az újság vagy a műsorszolgáltató saját fogyasztói javára, a szerkesztőség(ei) munkájának ellenőrzésére hívja életre, oly módon, hogy az ombudsman saját felületet kap, melyet maga szerkeszt, és azon bírálja az adott médium tevékenységét. Ő az, aki a "belső ellenség", aki "kiteregeti a szennyest".

A sajtóombudsman másik típusa nem egy médium ellenőrzését látja el, hanem a média önszabályozó testülete, például a Sajtótanács megbízásából működik. Svédországban 1969. óta működik ilyen biztos igaz, csak az írott sajtóval foglalkozik. Minden médiaombudsman, dolgozzon bár egy sajtótermék érdekében, vagy legyen szakmai szervezet meghatalmazottja független, tekintélyes vizsgáló szerv, pontosabban: személy, aki mindig közismert tekintély.