Mérték Médiaelemző

A médiatörvény-módosítás egyik pontja válasz Szabó Máté alapjogi biztos alkotmánybírósági indítványára. Bár az indítvány nyilván nem erre irányult, a végeredmény mégis az lett, hogy a jogalkotó a kilenc éven túl is, adott esetben örök időkre bebetonozta a Médiatanács jelenlegi elnökét. A médiatörvény módosítása pedig annak ellenére nem foglalkozott a médiahatóság függetlenségével, hogy a kérdés az Európa Tanács legutóbbi javaslatai között is hangsúlyosan megjelenik. Polyák Gábor írása.

Szabó Máté alapjogi biztos indítványa nem sikerült jól. Miközben az indoklás azzal kezdődik, hogy az alapjogi biztoshoz érkező civil beadványok szerint a médiaszabályozás nem zárja ki "a kétharmados kormánytöbbség meghatározó befolyását a Médiatanácsra és azon keresztül a sajtóra, ezzel pedig alkotmányellenesen korlátozza a szólás és a sajtó szabadságát", aközben maga az érvelés ezzel gyakorlatilag nem foglalkozik. Az indítvány egy alapvetően jogtechnikai problémára szűkíti a Médiatanács függetlenségének kérdését. Az alapjogi biztos szerint a szabályozás legnagyobb baja, hogy "addig, amíg a Médiatanács elnökét az Országgyűlés nem választja meg kétharmados többséggel lényegében két elnöke lesz a Hatóságnak és emiatt - nem teljes jogkörben - magának a Médiatanácsnak is". Engem meggyőz az indoklása arról, hogy ez tényleg így van, és azt is elfogadom, hogy ez nem tesz jót a jogbiztonságnak, csak nem nagyon hoz lázba. Ha 2019-ig egyébként a médiaszabályozás alapjaiban nem változik, tőlem öt elnök is lehet.

"A módosításokat nyilván nem a belátás vagy a szakmai érvek elfogadása alapozza meg, kizárólag a gazdasági kényszerhelyzet. És a kérdés végső soron az, hogy - ugyanúgy, ahogy a gazdaságpolitikában - a médiaszabályozásban is feladja-e a kormányzat az unortodox megközelítést, és visszatér-e az egyetlen lehetséges kiindulóponthoz: a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságához, valamint a nyilvánosság tiszteletéhez." Polyák Gábor írása.

A következő hetekben várható a médiatörvények módosítására irányuló törvényjavaslat beterjesztése. Az Alkotmánybíróság május 31-ig adott határidőt a jogalkotónak arra, hogy orvosolja a mulasztásos alkotmánysértéseket. Az alkotmánybírósági határozatból - amelynek az értelmezésére irányuló kormányzati óhajt az Alkotmánybíróság végül visszautasította - következő jogalkotási kötelezettségek érintik a nyomtatott és internetes sajtótermékek médiahatósági felügyeletét, az információforrások védelmét, valamint a médiaszolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségeit. Május 31-ével szűnik meg a média- és hírközlési biztos médiával kapcsolatos eljárási lehetősége, de - az Alkotmánybíróságnak feltett kérdések alapján, az alkotmánybírósági határozatból azonban egyáltalán nem levezethető módon - úgy tűnik, ennek megmentésére a kormány szintén tehet egy kísérletet.

A brit kommunikációs hatóságnál már régen rájöttek, hogy nem árt ismerni a szabályozandó piacot és kutatásaikat a nyilvánosság elé is tárják. A magyar médiahatóságnál nincs se átfogó kutatás, se nyilvánosság. Urbán Ágnes cikke.

Az Egyesült Királyság kommunikációs hatósága, az Ofcom (Office of Communications) közismerten az egyik leghatékonyabban működő konvergens hatóság. Az intézmény 2003-ban jött létre öt, addig különálló hatóság jogkörének összevonásával: ahogy a technológia fejlődött, az iparági határok elmosódtak és a felhasználók is egyre nagyobb arányban fogyasztottak médiatartalmat infokommunikációs eszközökön keresztül, logikus módon adódott az addig különálló (hírközlési, rádiós és televíziós) területeken működő hatóságok integrálása. Ez a folyamat más hatóságoknál is lezajlott, az Ofcom-minta mind több országban terjedt el. Ahogy sokan a BBC-t a közszolgálati műsorszolgáltatás etalonjának tartják, gyakorlatilag ugyanezt a szerepet az infokommunikációs szektorok szabályozásában az Ofcom tölti be.

A brit hatóság egyik legfőbb erőssége a kutatási tevékenység: részint házon belül készült, részint pedig külső szakmai műhelyektől megrendelt kutatások segítik a döntéshozatalt. Jelentések, konzultációk, elemzések készülnek a hatósági működés különböző területeiről, de a BBC éves jelentései is elérhetők. Önmagában az is tanulságos, hogy milyen témákban és milyen módszertannal végez kutatásokat az Ofcom, az elmúlt időszakból kiemelkedik a gyermekek médiahasználatával foglalkozó 175 oldalas jelentés vagy a média sokszínűség mérésének kérdésében indított nyilvános konzultáció. Talán mondani sem kell, hogy ezek a dokumentumok egytől egyig nyilvánosak, a brit adófizetők éppúgy láthatják, hogy milyen anyagok készülnek a hatóság költségvetéséből, mint az érdeklődő szakértők.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Az egy évvel ezelőtt elfogadott médiatörvények vizsgálatára készül az Alkotmánybíróság. Dr. Polyák Gábor médiajogász szerint nem érdemes a várakozásokat magasra helyezni, a testületnek a saját árnyékán és a körülötte uralkodó politikai helyzeten is túl kellene lépnie. Esélylatolgatás, döntés előtt.

A médiatörvények körüli vita azon a ponton ért véget, amikor a parlament tönkretette az Alkotmánybíróságot. Nem maradt ugyanis olyan megbízható mérce, amelyhez a vitában résztvevő minden fél igazodni tudna. Hiába hoz esetleg az Alkotmánybíróság ebben az évben döntést legalább néhány kérdésről a médiatörvényekkel kapcsolatban, ezzel legalább azt megelőzve, hogy a gyakorlatilag ellehetetlenüljön még a döntéshozatal lehetősége is, a szeptemberben felhígított és ezzel végleg megalázott testület legitimitása számomra megszűnt. Ez nyilván semmilyen módon nem érinti a határozatok jogilag kötelező erejét és vitathatatlanságát. Mindössze arról van szó, hogy szakmai hivatkozási alapként szűnt meg az intézmény. Szó nincs arról, hogy az Alkotmánybíróság korábbi döntéseit mindig megalapozottnak és helyesnek találtam volna, de volt értelme kritizálni, és ezzel együtt is a legszélesebb kör elfogadta általános mércének. Vitáink azonban ezentúl nem szakmai jellegűek, hanem hitviták. Mércéink pedig távolodnak egymástól.

A hírek szerint annyi bátorság legalábbis lesz a testületben, hogy néhány médiaszabályozási kérdésben mer döntést hozni. Számos hasonló fontosságú ügyben azonban még eddig sem jut el, így például veszni hagyja a magánnyugdíjpénztár-tagok járulékbefizetéseit. Médiaügyekben ezek után csak az a kérdés, hogy mire elég ez a bátorság. Egészen biztos, hogy a határozat előkészítése során súlyos kompromisszumokat kellett kötni, és esély sincs arra, hogy egy átfogó, az 1992-es véleményszabadság-határozatok szellemét követő döntés szülessen. Ebben az esetben pedig nem csak az a kérdés, hogy nincs értelme a határozathozatalnak, hanem az is, hogy mennyi kompromisszumot bírnak el az egyes bírák szakmai és emberi elveik teljes feladása nélkül.