Földes Vilmos: Eszményi médiatörvény

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, az Egyesült Királyságban épp most zajlik a print és az online sajtót érintő médiaszabályozás újragondolása. Ha egy országban a médiaszakemberek önszabályozásra adnák a fejüket, szinte biztos, hogy az angoloknál jól bevált Press Complaints Commission-modellt vennék elő és tekintenék elérendő célnak. A britek azonban most úgy döntöttek, alakítanak egy kicsit a régi sémán, szükségét érzik a szigorúbb játékszabályok bevezetésének. Lám, minden receptet el lehet készíteni különböző módokon - gondolhatnák a magyar médiatörvény alkotói hátradőlve, a médiatörvényekre és a hazai társszabályozás intézményére büszkén. Lehóczki Zsófia írása.

"Az önszabályozás olyan önkéntes kezdeményezési típus, amely lehetővé teszi a gazdasági szereplők, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek vagy a szövetségek számára, hogy saját maguk számára fogadjanak el közös iránymutatásokat. (...) Az önszabályozás kiegészítő módszer lehet (...) nem helyettesítheti a nemzeti jogalkotó kötelezettségét." Ehhez képest a társszabályozás "minimális formájában jogi kapcsolatot teremt az önszabályozás és a nemzeti jogalkotó között a tagállamok jogi hagyományaival összhangban. Arra az esetre, ha céljai nem teljesülnek, a társszabályozásnak meg kell engednie az állami beavatkozás lehetőségét." Így határozza meg az önszabályozás és társszabályozás közti különbséget és összefüggést az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv. A brit önszabályozás és a német társszabályozás szolgáltatja a legjobb példát arra, hogy e meghatározások kellően rugalmasak ahhoz, hogy egymástól nagyon eltérő megoldásokat is lefedjenek, mindaddig, míg az alapgondolat nem sérül.

Lássuk, milyen megoldást sikerült kitalálnia a magyar jogalkotónak: