Mérték Médiaelemző

A Mérték Médiaelemző Műhely által szervezett Sajtószabadság Café következő témája a médiatudatosság kérdésköre, meghívott vendégei: Bényei Judit (tanár, szociológus MOME) Gyarmathy Éva (pszichológus, az MTA Pszichológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa) Bajomi Lázár Péter (médiakutató) és az NMHH egy munkatársa. Nagy Krisztina írása.

Egy beszélgetés sokféleképpen elkezdhető. A következő, május 14-re szervezett Sajtószabadság Café, igazodva a választott témához a virtuális térben kezdődik, ezzel az írással. Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogyan kerül a médiaoktatás egy sajtószabadságról szóló beszélgetés-sorozatba, miért fontos a médiaoktatásról a médiaszabadság kontextusában is beszélni.

Kezdetben a médiaoktatáson belül a hangsúly a mozgókép formanyelvének, kifejezőeszközeinek tanításán volt, inkább a filmesztétika területéhez kapcsolódott, kevesebb szó eset a médiaismeretről. Mára a médiaoktatásban sokkal nagyobb szerepet kap a média társadalmi szerepének, működésmódjának, hatásmechanizmusának tárgyalása. A tananyagban megjelennek a médiarendszer és a politikai hatalomgyakorlás összefüggései, a diákok tanulnak például pl. a hírérték fogalmáról, a hírgyártás folyamatáról, annak fontosabb szereplőiről.

Leminősítette a sajtószabadság helyzete miatt Magyarországot a Freedom House nemzetközi szervezet. Igazságtalan-e a részben szabad kategória? Mong Attila írása.

Sokakat bánthat és igazságtalannak érezhetik azt, hogy a Freedom House szabadságvédő civil szervezet gyakorlatilag bóvli-kategóriába lökte Magyarországot a sajtószabadság helyzetét felmérő rangsorában. A részben szabad besorolás nem csak és tán még nem is elsősorban azért kényelmetlen nekünk, mert Namíbiával vagy Burkina Fasoval kerültünk így nagyjából egy szintre. Sokkal inkább azért, mert ebben a csoportban uniós tagállam sincs sok, illetve sajnos pontosan azok vannak ott, amelyekhez képest azt hittük, a jogállamiság építésében máshol tartunk. Igaz, ebben a kategóriában tanyázik Berlusconi miatt Olaszország, de Bulgária és Románia is, nem is beszélve, azokról a még nem uniós tag balkáni államokról, amelyekkel összehasonlítva sokak kiálthatnak föl úgy, hogy lám milyen igazságtalan a lista, össze sem lehet mérni a magyar sajtó állapotát azokéval. Nem csoda, hogy rá is játszik erre a kormányzati kommunikáció, amelyben a Freedom House a nemzetközi baloldali összeesküvés része lesz, és mivel összeesküvés, így nem is kell foglalkozni a jelentés tartalmával, nem is kell figyelni rá. Lám, ez a szervezet nem szólt semmit, amikor a Gyurcsány-kormány alatt fenyegetések érték a magyar demokráciát, lépjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló. És hát nézzünk már szét a magyar sajtóban, valóságos burjánzás van, nem hogy részbeni szabadság - így a kormányzati nyilatkozatok.

Pár megjegyzést azért érdemes itt megtenni.

"Az öncenzúra olyan, mint az olvadt hó, beszivárog az ember gallérja alá."

Esterházy Péter, 2011. április 9. - interjú a Der Standardban.

Egy lány sír a newsroomban, az asztalra borulva zokog. A helyszín a Magyar Rádió, egy ködös vasárnap este valamikor 2010 decemberében. A könnyei szétszórt papírlapokra hullanak, a papírok telis-tele vannak telefonszámokkal, nevekkel, megjegyzésekkel. A papírkupac alján egy nagy paksaméta hever, az elfogadás előtt álló médiatörvény tervezete. "Egyetlen médiajogászt sem találok, aki megvédené ezt a szart, csak olyan lesz a bejátszásban, amiben fikázzák. Engem ezért ki fognak rúgni" - mondja hüppögve a kérdésemre, hogy mi a baj. Már mindenkit fölhívott, aki médiajoggal foglalkozik és nem a kormánynak, vagy a Médiatanácsnak dolgozik. Vagy nem akartak beszélni, vagy bírálták a jogszabályt, egyetlen egy sem akadt közülük, aki kiállt volna a tervezet mellett. "Emlékszel, hogy pár hete kirúgtak valakit, mert túlzottan a magánnyugdíjpénztárak véleménye felé húzott a riportjában! Mi lesz velem?" - néz rám kétségbeesetten. Hiába nyugtatom, hogy az érvényben lévő médiatörvény szerint, és persze a szakmai-etikai szabályok szerint sem egyetlen anyagban kell kiegyensúlyozottnak lenni, hanem az egész műsorban. Sőt valójában az összes műsorban, az egész Kossuth Rádióban. A másnap reggelre készülő riport után ráadásul amúgy is élő stúdióbeszélgetés következik majd politikusokkal, amit a reggeli 180 perc műsorvezetőjeként én vezetek, tehát helyretesszük a dolgot. A könnyek továbbra is ömlenek a szeméből. "Nyugi, nincs baj, menj haza, minden rendben lesz" - pislogok rá a legmegnyerőbb mosolyommal, közben pedig tudom, hogy dehogyis lesz minden rendben. Semmi sem lesz rendben, mert már most sincs semmi rendben. Ugyan egészen nyilvánvalóan csak ketten vagyunk a newsroomban, mindenki hazament már, de - lélekben legalábis - itt ül még mellettünk egy belső cenzor is, aki - John Keane szavaival - "figyelmeztet arra, hogy túl sok forog kockán (…) aki mosolyogva tesz lakatot a szánkra, remegni kezdünk és kétszer is meggondoljuk".[1] Márpedig - mint Danilo Kiš írja - "ezt a hasonmás cenzort nem lehet átejteni, olyan, mint az Isten, mindent lát és mindent tud, mert ott sarjadt, ott csírázott ki saját agytekervényeinkben, félelmeinkben és fantazmagóriáinkban." [2] A valóság megint egyszer élesen ellentmond az elvárásoknak, márpedig a rádiós hírműsorokban egyre inkább a valóságot kell az elvárásokhoz igazítani - ezt a légkört hozták az új vezetők, akiket a Fidesz uralta Médiatanács nevezett ki ősszel. Fullasztó félelmek közepette készülnek az adások, megkezdődött az igazodás. A lány arcán is a vívódás látszik. Ha a szó igazi értelmében vett riporter marad, akkor kirúghatják, ha behódol, megőrizheti ugyan az állását - de akkor bizony sírni kell.

A médiatörvény helyére tette az országot a nemzetközi konferenciákon: Macedóniától pöttyet északra. Mong Attila cikke.

A hétvégét Bodoky Tamással, az atlatszo.hu főszerkesztőjével Tønsberg-ben töltöttem, Norvégiában. Az Oslótól délre fekvő alig 40 ezer lakosú kisvárosban tartotta éves konferenciáját a norvég oknyomozó újságíró szervezet a Skup, én a Mértéket, Tamás az Átlátszót képviselte. Tengerpart, viking hagyományőrzők, akik egy gyönyörű hajót építenek, napfényben sütkérező norvég oknyomozók, akik egy fergeteges díjátadón ünnepelték egymást, és boldogan szürcsölték a pohárjával háromezer forintért mért sört, amitől mi nagyon szegény kelet-európainak éreztük magunkat. Egyetlen vigaszunk az volt, hogy Norvégia még a briteknek is drága, tehát volt kivel keseregni a dolgok igazságtalanságán és a norvég olajvagyon nagyságán.

A kelet-európaiságot már megszokhattuk, az azonban kicsit mellbevágó volt, ahogyan a szervezők skandináv egyszerűséggel és praktikummal oda illesztettek bennünket, ahová a jelek szerint Tønsberg-ből kitekintve valók vagyunk, Macedóniától pöttyet északra, kulturálisan és mindenféle értelemben azért inkább Észak-Balkánra, mint Közép-Európába. Abban a panelbeszélgetésben voltunk mi festői egzotikum, amely a macedón sajtószabadság megszűnéséről szólt és szerepünk lényegében annyi volt, hogy Magyarországgal, mint EU-ból kilógó hüvelykujjal lehessen párhuzamot vonni, amelyre majd simán hivatkozhatnak az EU-ba törekvő dél-kelet európai országok, amikor nem akarják a demokratikus értékeket betartani.

Romlik a sajtószabadság helyzete hazánkban. Ezt nem csak a hazai jogvédő szervezetek, a médiajoggal foglalkozó tudományos szakemberek, vagy újságírók állítják, hanem két, nagy tekintélyű nemzetközi szervezet is. A hazai sajtószabadság állapota a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű nemzetközi újságíró szervezet, és a Freedom House nemzetközi civil szervezet szerint is erőteljesen romlott 2011-ben. Navratil Szonja írása.

A Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexe alapján 2010-hez képest hazánk 17 helyet esett vissza, és így 2011-ben 40. lett. A Freedom House indexe ugyan Magyarországot még 2011-ben is a sajtószabadság szempontjából szabad kategóriába sorolta, viszont a számszerű értékelés alapján egyetlen pont választ el bennünket a részben szabad kategóriától.

A Riporterek Határok Nélkül szervezete 179 országban több különböző szempont mentén értékeli a sajtószabadság helyzetét. Ilyen szempont például az újságírók elleni közvetlen, testi erőszak, vagy a sajtószabadság elleni közvetett erőszak, a cenzúra vizsgálata. A médiára nehezedő gazdasági befolyás mértékét, a jogszabályi környezet változásait és az internet szabadságának mértékét is évről-évre megvizsgálják. A kérdésekre 150 szakértő válaszol, a válaszadók között újságíró, jogász, de emberi jogi aktivista is található. Minden válasz egy előre megadott pontszámot ér, minél több pontja van egy országnak, annál rosszabb a sajtószabadság helyzete. Hazánk 2010-ben 7,5 ponttal a 23. helyen állt, majd 2011-ben 10 ponttal került a 40. helyre. A Riporterek Határok Nélkül szervezete a sajtószabadság helyzetének romlását az új médiatörvény elfogadásával magyarázza, a médiatörvény ugyanis lehetőséget ad a kormányzó pártnak a média feletti közvetlen befolyás gyakorlására.