Mérték Médiaelemző

A Médiatanács az elmúlt időszakban több írásunkra is reagált. A figyelem megtisztelő, még akkor is, ha a vita nem vezet egyetértésre. Ebben a bejegyzésben kísérletet teszünk arra, hogy a meglehetősen bonyolult jogi helyzet ismertetésével cáfoljuk a hatóságnak a bírságolási gyakorlattal kapcsolatos érveit. Nagy Krisztina és Polyák Gábor írása.

Ha a Médiatanács nemcsak visszautasítja, hanem érdemben is reagál a tevékenységét érintő felvetésekre, akkor talán, ha csak kis mértékben és szűk körben is, de javulhat a magyarországi nyilvánosság állapota. A médiatörvény.hu oldalon - amit egyébként "a magyar sajtószabadság és az európai hagyományokban gyökerező médiaszabályozás elkötelezett támogatói" hoztak létre, akikről az oldal alján kiderül, hogy ők maguk a Médiatanács - a névtelen szerző részletes magyarázatot ad az Összeesküvők című műsor kapcsán felmerült észrevételekre, köztük a Mérték Médiaelemző Műhely honlapján felvetett kérdésekre. Jogászok számára csemege, laikus érdeklődők számára informatív a reakció, és mindenképpen választ érdemel.

Félreértésre adott okot, hogy a döntés indoklásaként az hangzott el: "A Médiatanács a kiskorúak védelméről szóló törvényhelyek megsértését állapította meg, de ennek megsértését az új médiatörvény hatályba lépése óta még nem tapasztalta ennél a televíziónál." A nyilatkozat azt a látszatot keltette, mintha a Médiatanács elfelejtette volna korábbi két határozatát. A mostani leírás ezt a félreértést hívatott korrigálni. Az a jogi pontosság, ahogy az írás az "ismételt" jogsértés fogalmát levezeti, figyelemreméltó. Arra utal, hogy a jogértelmezésben a Médiatanács rigorózusan visszafogott kíván lenni. Az "ismételtség" esetében tehát nem általában a kiskorúak sérelmével kapcsolatban, hanem annak egyes bekezdései mentén kíván eljárni. Ez egy lehetséges, sőt a médiaszolgáltatók számára kedvező jogértelmezés.

A televíziózás digitális átállásán már éppen túl lennénk, ha a 2010-ben elfogadott médiatörvény, illetve az azóta történt módosítások nem halasztották volna el a céldátumot. Nehéz követni, hogy mi történik ezen a területen, de nagyon úgy tűnik, hogy nem a szakmai előkészítés, hanem a politikusok ad-hoc irányváltásai és a lobbiérdekek diktálják a tempót. Urbán Ágnes írása.

A digitális átállás, vagyis az analóg földfelszíni műsorszórás felvátása digitálissal két okból szükségszerű. Egyrészt az analóg lekapcsolás Európai Unió által kitűzött céldátuma 2012, amit uniós tagországként Magyarországnak is teljesíteni kellene, különösen azért, mert a frekvenciák terjedésének sajátosságai miatt az egyes országok spektrum gazdálkodása valamennyi szomszédjának frekvencia használatát befolyásolja. Másrészt az elmúlt másfél évtized a mobil technológia terjedéséről és ezzel együtt a frekvenciák felértékelődéséről szólt. A mobil szolgáltatóknak mind több és több frekvenciára van szükségük a megfelelő minőségű és elérhető árú szolgáltatások nyújtásához (különösen a mobil internet esetében), a szektor további fejlődésének feltétele a szabad frekvenciasávok elérhetősége. Ehhez szükséges a rendkívül pazarló, 20. század közepi technológiára épülő analóg műsorszórás felváltása a sokkal kisebb spektrumigényű digitális műsorszórással.

A digitális átállást sokan egyszerű műszaki feladatnak tartják, valójában azonban ez egy meglehetősen összetett médiapolitikai kérdés ugyanis minden olyan háztartást érint, amelyik egyszerű szoba- vagy tetőantennával televíziózik. Az AGB Nielsen Médiakutató Kft. adatai szerint jelenleg közel 1,5 millió fő lakik olyan háztartásban, amelyik ilyen módon veszi a televíziós jelet; ők ma megelégszenek az MTV, az RTL Klub és TV2 műsorával, de ha a digitális átállás felkészületlenül éri őket, már ezeket a csatornákat sem tudják majd nézni.