Mérték Médiaelemző

Köz, szolgálat, média címmel szervezett konferenciát a Szól a rádió 2.0 Facebook-csoport. Talán mindent elmond a magyar közszolgálatról és médiapolitikáról, hogy civileknek kellett megszervezniük egy olyan szakmai rendezvényt, ami a közszolgálat funkciójának, működésének legfontosabb kérdéseit érinti. A konferencián elhangzott előadások nem voltak tanulság nélküliek, nagyon is érdemes továbbgondolni az ott felvetődött gondolatokat. Urbán Ágnes írása.

Önmagában érdekes, hogy mi indít hozzávetőleg száz embert arra, hogy egy tavaszi vasárnapon beüljön egy előadóterembe és arról tartson vagy hallgasson előadásokat, hogy milyennek kellene lennie a jól működő közszolgálati médiának. Ha van igazán alulról jövő kezdeményezés, ez az volt: egy Facebook-csoport egy aktív tagja, Iványi György vállalta magára a szervezést, sikerült termet és szponzort szereznie, előadókat győzött meg, hogy erre szánják a vasárnapjukat. Regisztrálni stílusosan a Facebookon lehetett, az pedig senkit nem zavart, hogy nem volt svédasztalos vendéglátás, nem ezért mentünk oda.

Politikai véleményt általában nem nyilváníthatnak nyilvánosan hírügynökségi szerkesztők. Miért baj mégis az MTI vezetőjének utasítása? És miért csettintene Kádár? Mong Attila írása

Véleménydiktatúrát kiáltottak sokan a Facebook-on és a sajtóban is arra a hírre, hogy az MTI vezérigazgatója körlevélben figyelmeztette az állami hírügynökség munkatársait, hogy ne nyilvánítsanak politikai véleményt a közösségi médiában, és egyéb nyilvános felületeken, például fórumokon. A hvg.hu arról értesült, hogy a körlevélhez képest részletesebb útmutatót is készíttet a vezérigazgató az üzemi tanáccsal. "Egy körüzenetben figyelmeztettem a munkatársaimat, hogy nyilvános felületeken és fórumokon ne politizáljanak, mert az szerintem nem illik egy közszolgálati újságíróhoz" - nyilatkozta Belénessy Csaba.

Először is nem állhatom meg, hogy a körlevél vicces kontextusára ne hívjam fel a figyelmet, hiszen éppen Belénessy volt az, aki egy 2010-es interjújában valójában egyértelmű politizálásra szólította fel a munkatársait. Nehezen értelmezhető másként ugyanis az a mondat, amit a 168 órának mondott. "Az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembeszegülünk a megbízóval"- mondta akkor a vezérigazgató és hozzátette, hogy a közmédiának lojálisnak kell lennie a megbízójához, a kormányhoz, és tisztességesnek az ellenzékhez. Figyelem, nem fordítva, pedig ugye ebben a logikában az is értelmezhető lenne. Miért is nem lehetne fordítva? Az ellenzéki szavazók nem járulnak hozzá a hírügynökség pénzeihez? Nem az adófizetők (kormánypártiak, ellenzékiek) pénzéből működik az intézmény? Ja, és a nem szavazó adófizetők hova álljanak?

A közszolgálati médiaszolgáltatók híműsorai körüli botrányok, a szervezeti reakció, a meghatározó szereplők hallgatása intézményi, strukturális problémákról árulkodnak. A közszolgálat szabályozásának egésze alkotmányos alapon és az uniós jogi követelmények alapján is erősen vitatható. Az írás a közszolgálati követelmények számonkérésének jogszabályi környezetét járja körül. Nagy Krisztina írása.

Az új médiaszabályozás alapjaiban alakította át a közszolgálati médiumok szervezetét, finanszírozását, felügyeletét. A létrejött új rendszer legjellemzőbb vonásai az átláthatatlanság, és az "olyan mintha" jellegű szabályozás, amely nem biztosít kiszámítható jogi keretet a közszolgálati médiumok működéséhez. Látszólag minden szükséges szereplő megjelenik, van Közszolgálati Kuratórium, amely gyakorolja a tulajdonosi jogokat, Közszolgálati Testület, amely a működés feletti társadalmi kontrollt hivatott biztosítani. Ugyanakkor nem ők a közszolgálati működés meghatározó szereplői. A valódi kulcsszereplők a Médiaszolgáltató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), illetve a Médiatanács és annak elnöke. A rendszerben sem a Kuratórium, sem a Közszolgálati Testület nincs jogilag szabályozott viszonyban az Alappal, pedig az Alaphoz került a közszolgálati vagyon, a gyártókapacitás, az alkalmazotti állomány.

A médiatörvény nem alakította ki a közszolgálati követelményekért való felelősség átlátható, koherens rendjét. A feladatok és hatáskörök mentén több szereplő is részese lehetne a felügyeleti tevékenységnek, de a feladatkörök és az ehhez kapcsolódó eljárási rend nincs jogilag értelmezhető módon lefektetve. Ebből következően tisztázatlan a beavatkozás mikéntje és az ehhez kapcsolódó felelősségi rend.

A szereplők, és a hozzájuk rendelt feladat- és hatáskörök vizsgálata alapján arra jutottunk, hogy a jogszabályból nem derül, kinek van cselekvési kötelezettsége, ahogy az sem világos, hogy a lehetséges szereplők közül kinek biztosan nincs cselekvési lehetősége, azaz bármi történik, vagy nem történik ellenőrzés címén, az nem a jogi rend következménye.